Hajnali ébredés
Merengő hajnali ébredés.
Testem és lelkem karodban ég.
Képzelet álma hozzád repít.
Érzem, amint elborít a kín.
Hiába nyúlok át a párnán,
Kezem csak a semmin jár át.
Üres szemmel néz rám a sötét
A valóság fénye el nem ér.
Kedvesem nem piheg mellettem,
Hiába tárom fülem a csendre.
Csak vágytól zakatoló szívem
Pergése csendül vad zenére.
Ó, ha majd egyszer nem álommal,
Kínzó hiánnyal kelt a hajnal,
Ha majd magához ölel karod,
Szerelmesen és megnyugtatón.
Ó, ha majd egyszer még láthatom,
Hogy álmodban kisimult arcodon
Szerelem varázsolt nyugalmat,
Akkor leszek a legboldogabb.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
