Ha felül kell emelkedni,
és valami gravitáció szorongat,
akkor jobb ha megadod magad –
csak egy pillanatra, míg ki nem szakadsz,
hogy aztán újra részesülhess.
Az oldalbordát feláldozod
(létra lesz belőle),
légszomjaddal szédülsz,
de eléred a sötétséget, ahol a napot már
valóban távoli csillagnak látni,
hideg és merev tárgyilagosságnak.
