Csoda

Karom átölel, kezem simogat.
Szám csókokkal borítja arcod,
Ajkam néha ajkadhoz ér puhán,
Melyről felszakad vágyó sóhajod.

Ujjaim tánca kering bőrödön,
Ütemükre hajladoznak a pihék
Soha nem érzett borzongató öröm
Sikoltja ujjaimnak: még, kérlek még!

Testünk indái egymáshoz simulva,
Megszűnik ég, Föld, tér s idő.
Önfeledt vágytáncban suhan,
Mint viharrá korbácsolt szellő.

Fejem megpihenve nyugszik válladon,
Sejtjeimen borzongás futkos még.
Simogató, becéző szavaidtól
Lassan, lassan megnyugszom én.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.