ki ez a nõ
bujkálok magam
magamban senki
nem találhat rám
nem engedem még
én sem tudom ki
rejtőzik a korpuszban
mit láthat hát más
ha előtte áll a nő
kívülről figyel
idősödő azt hiszed
nem törődik semmivel
kócos haj táguló pupillák
nem érted érzed csak
a sötét bogár csáprágója
nyomtalanul felzabál
belülről kezdi el érzed
ahogy rág lassan fogyaszt
ritmusra tép csattog felold
kín és csupa ragacs oldódik
a szív a máj mi marad
ballaszt távoznia kell
ki ez a nő belőled él
szimbiózisa taszít
köpsz rá mégis
felemel
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
