Buli után a takarítás

ziláltan nehéz fejjel kóválygunk elő
kávé után kutakodunk az összevisszaságban
a bátrabbja kér még egy sört
a betegebbje csak egy Quarelint
rendezni kéne sorainkat sóhajtozunk
többen bólogatnak
de előbb még elpusztítják
a maradék szalámis szendvicseket

a konyhakövön kiömlött bor rászáradt ragacsa
szétkent sütemény a folyosó lambériáján
szőnyegbe taposva a ropi
az illemhely összefosva
különféle zugokból
alkalmi párocskák tünedeznek elő
ki büszkén ki közönyösen ki amnéziásan
szégyenérzet azért egyikben sem munkál

rendezni kéne sorainkat
újra elsóhajtjuk
egyre hangosabban
a legvehemensebb éppen az
ki éjfélre már a sarokba rókázott
majd eldőlt a fürdőkádban
hajnalra feleszmélt
magához vett két üveg vodkát és lelépett
az első napsugarakkal visszatért ugyan
de már most is a küszöbről szól vissza
teli szájjal és pépes morzsákat köpködve

mikor érünk már a végére
aggodalmaskodunk
mikor ha még bele se kezdtünk
van aki bevonul a nappaliba tévézni
a históriás csatornán legendás felvételek
Walesa az emberei vállán
míg a remegő térdű Jaruzelski Wojtyla előtt szónokol
elnök és főtitkár parolázik Reykjavikban
egy nyomorult vén román házaspárt
az alkalmi tárgyalóteremből visznek
fal elé állítani
és Hősök tere
és öt koporsó
és többszázezer ember
aztán bevágtat egy zajosabb csoport
s átkapcsolnak a reggeli csevegő műsorra

valaki összetörte az előszobatükröt
hét év szerencsétlenség
hány tükör törhetett még

az éjjeli verekedők is feleszméltek
mintha összebékültek volna
a véraláfutásos talán meg is bocsát
bár nem kérik tőle
csak elvárják

mikor lesz itt vajon rend
mit csináljunk ezekkel
miért nem megy már haza
akinek nincs itt semmi dolga
vagy nem akarja hogy dolga legyen

a kisszobából még kiszűrődik a tompa dübörgés
tág pupillájú frissek nyomják az afterpartyt
mikor kilépnek az utolsó karton ásványvízért
édeskés fűillat dől ki a nyíló ajtón
nekik ugyan beszélhetek
ők olyan messziről jöttek
hogy már nem is tudják
hová mennek

hogyan is rendezhetnénk rendezendőinket
nem így kezdtük meg tegnap este
de hogyan is
mit is akartunk volna
csak szimplán kirúgni a hámból
vagy hittük is
hogy ezután majd másképp megy minden
tudtuk-e hogy hétfő jön
vekker csörög és megint dolgozni kell
akartunk-e egyáltalán valamit
vagy bele se gondolva
fejjel előre
s most akkor hogy lesz ebből rend
mi is az egyáltalán
definiálható-e
összerakható-e
akarja-e más is
és segít-e ha ezt szajkózom
vagy ha legalább én belekezdek
valamibe amit elhiszek

végül is
ez mind csak tépelődés
odalegyintek
felállok
s a forróvizes csap alá tartom
a zsíros jénaitálat






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Székelyföld, 2006/5
Kötetben: Az artista estére hazamegy (Budapest, 2006)
Kiadó: Magyar Napló