Szeretném

Szeretném


Szeretném, hogy az arcát a lágy szél simítsa végig.
Szemeink fókusza közösen érne a vöröses égig.
Kezeink kalácsa lenne a gordiusi csomó,
mit nem vághatna szét semmi, sem acél kard, sem olló.

Szeretném, hogy valakiért magamon változtassak.
Kiért dübörgős éjszakákon párnák között sírhassak.
Kinek arcát a fehér felhőkbe rajzolja az ég.
Kiért a kalapáló szívem hevesen szénné ég.

Szeretném, hogy virágot találjak a hatalmas réten,
vagy gyönyörű, fehér galambot a nagy szürke téren.
Kitől leállíthatatlan' remegne kezem s lábam.
Kivel meglelhetném élet értelmét szürke mában.

Szeretném, lelni a fényt, csillogó szeméből árad,
És mellette  a szomorú lélek jobban nem fárad.
Jó kedvre derít és a hideg arcomra mosolyt csal,
Kit őszintén nem lehet jellemezni szimpla szóval.

Szeretném, hogy ha egy ilyen jótündért találnék.
Kinek szerető szívemmel mindent meghálálnék.
Szeretném, hogy ilyen nő majdan életkedvvel áraszt,
S éppen addig pontosan, míg a halál el nem választ...










Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.