Akire vártunk
Az utat, amin szökni akartam,
elrejti előlem a hó, vendégeim
csöndben ülik körül az asztalt,
- akire vártunk, még nem
érkezett meg. Ajtóm előtt látom
cipőid nyomát, de ez sem elég
ahhoz, hogy fölébredjek,
álmaim kertjét a gaz benőtte,
és nehéz a reggel, mint egy vers
utolsó mondata.
Boldog vagyok és néma, mint a
lift, ami foglyul ejtette utasát.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Publikálva: Parnasszus, 1999/3
