Életemhez

Életemhez

Selymes pofi, zöld szem, göndör fürtök.
Ti fiúk, csak utána fütyültök.
Csodálatos a kedves mosolya,
aztán vadító somolya,
Ami szerelmem fűti hevesen,
Ahogy nevet, s feléd néz kedvesen.
Szíve nagysága hallatlan,
Kedves személye páratlan.
Ahogy lépte előttem hallatszik,
szívem egyre jobban pumpálódik.

Ez az érzés szokatlan,
meg persze leírhatatlan.
Eme nővel leélném életem,
mellette nem kínozna félelem.
Vele teljes egész vagyok,
örökre Vele maradok.
Addig élek Vele boldogan én
míg majd kapcsolatunk hűvös őszén,
majd a ragyogó Nap felkél,
s sírunkra hull egy vörös levél.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.