Elhagyatva


Elhagyatva


Paták dübörögnek szegény fejem felett.
Eltaposnak, s nevetnek, hogy sorsom ez lett.
Szemembe süt a sötét, s kínozva éget.
Gyenge vagyok, mások gonoszsága végett.

Üvölt a hideg, csillagos éjjelen.
Energiám, erőm elhagy, és nincs jelen.
A magány ködje, mi elfedi lelkem,
baglyok huhogása jelzi, elhagytak engem.

Elhagytak, s maradtam a hideg sárban.
Nem enyém, hanem valaki más sorsában.
Így nem vagyok én senki, se élő, se holt.
Nem máshogy, mint ahogy régen, régen volt.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: -, -
Kötetben: még nincs :))) (-, -)
Kiadó: -