szenvedés
gondolataitol megremegett lélekkel,
tetteimért már nem felelhetek.
örökké bánatos szív fájdalomzáloga,
vissza-visszanézni az elhagyott sírra.
titokban elszállt sóhajok...
gyötrelmesen fájó gondolatok...
nagyútra készülö fáradt lelkem,
könnyes gyászlepelként odateritem.
onnan szívem a jövőbe sejt,
csak titkon,lélekben mindent...
iszonyatos rémvilág a megálmodás,
álmok ölén kergetve eltévelyedés...
el nem sírhatott könnyek vésték,
mély sírhelyekké a szenvedést.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
