Székelykõ
Kétszer kel fel a Napod népem
Székelykő sziklái mögül.
Kétszer is rád köszön reggel,
Melegét mégsem élvezed.
Itt születtél, szülőfölded e táj,
Melynek Napja rád köszön.
Fénye mégis hideget ád!
Nem hazád ez az ország!
Gyermekkorod hajnalán
Magyar szót formált a szád.
Síró bölcsőd felett állva
Magyar szóval ringatott anyád.
Magyar vagy! Mégis magyar!
Naponta ízleld ajkadon a szót!
Először csak nyelved hegyén,
Mint testes finom bort.
Aztán egyre hangosabban,
Hogy beleremegjen Hargita!
Bércei közt zengve, zúgva
Magyar földön viszhangozza:
Magyar! Magyar! Magyar!
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
