Csütörtökéjjel

Vízszintes egyenes vagy. Fekszel,

s ahogy én a másik ágyon,elnyújtózva,
belsőmben ismerős görcseimmel
(a száraz bor és...
na szóval, mitől fájhat így a szív?
Persze, mondhatni, a sok cigi.)
így
látszatra teljes a geometriai összhang.

Aztán álmomban össze-vissza törlek,
Mint viharban fákat az égi orgia.

*    


Lehetne az, hogy mitévő leszek.
Nehezen bírom az éjjeleket.

Kispárnát szorítok ölemhez
Reggelre hűlő kezedben

Vonalaid újból összefutnak.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.