Csak ne hagyj magamra,
Mint papírt a grafit,
Mert merre kéne induljak,
Ha két felé szakad előttem
Az este,
Mint egy Van Gogh festményen,
A tanácstalanság fölénk hajol.
Csak magamra ne hagyj,
Mint festék a vásznat,
Mint sorstalant a sors,
Mint reggelek a színes üvegeket,
Mint_______________________
krisztust az Atya.
