Tegnapok és ismétlések

Valamit láttam...
Valamit gondoltam,
és komolyan, nagyon.
Valakit elítéltek
bennem, és én hagyom,
hogy porig alázzák őt,
a hűtlen, és mocskos
férfit, a volt szeretőt.

Valakit elítéltek
a szabadon rohanó víziók,
döhös félőrültek,
a falakhoz tapadnak
fekete kéznyomok,
és szájakba ragadnak
korcanó szóhomokok.
Nézik őt
a bennem lakó gonoszok.

De már nem csak őt,
hanem a bennem lakó,
mocskos, hűtlen szeretőt,
a porba taposót,
az ujjal mutatót, az itélkezőt,
akinek a keze sáros lett,
mert földre lökte őt,
az új kezdet, két tiszta
szemű ember lábai előtt.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.