utolsó képem
törődött munkásként jövök
fuvaros vagyok, aki lovai
lassú ritmusára elbóbiskol
cserepesre tikkadtan
mohón szívom magamba hangodat
vágyaim ágyamban
mezítelenre vetkőztetnek
máshová nem, csak hozzád érkezni –
űz és hajszol ez a kín
s a lovak bebaktatnak lomhán
a lemenő nap udvarába
hol van simogató öled?
csak a csönd tud így zúgni éjjel
mindkét fülembe belesűrűsödik
ahogy átbukni készülök az álom küszöbén
utolsó képem is te vagy
1998. szeptember 8,
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
