Pályaudvar

1.
Valaki a vonattetőről nézi a havazást,
Jobban látni kövér pelyheit a minden –
tudó múltnak s a fátyolos jövőnek.
Pedig csak a felejtés, vagy már az sem,
De valami mozgatója,
S ha nem mást, a vonatot: előre!
Minduntalan előre!
S valaki áll a tetején. És felejt.
Nézi a pelyheket.
2.
És akkor a vonatra ült, és vezette
Az út.
És akkor ott még nem éreztem, hogy:
olyan hatalmas lett a szobám,
És  olyan nagyon egyedül maradtak a
Plakátokat.
3.
A plakátok nélküled ebben a csendben,
Amit rám hagytál,
A plakátok most elkoptak.
Végülis minden ami veled kapcsolatos,
Elkopott.
Az ing. A zokni. És egy pár fénykép.
És az arc. Az arcom a tükörben.
És a tükör az arcomban.
4.
Teaillatú a pályaudvar.
A pályaudvar.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.