In memoriam Sz. K.
In memoriam Sz. K
Látod Kálmán mióta elmentél
Nyakam köré fonódtak gázszagú zsinórok,
Vigyázban állnak lépcsőházak,
Az ablakok kíváncsi szemek,
S kertek alján leskelődnek
Hosszú lábú szőke nők.
Látod Kálmán, mióta elmentél,
A csillagok neonfénnyel kialszanak
(Töklámpás)
S plakátok alól szemek ragyognak
Bánatról__
(Lelkemben gyermekkórusok)
Látod Kálmán, ahogy poharak
Törnek szilánkokra hátad mögött,
Az út a semmibe néz, onnan mosolyog,
S míg sárgul a hang,
Szobor előtt borítékot hord a szél,
Kövér pelyhekkel hull a hó,
(Játékaim)
(Papírhajók)?
Látod Kálmán, mióta elmentél,
Lábam előtt lassulnak folyók
(Új Kolumbusz)
Nem csörögnek telefonok,
Nem keresnek,
Nem ismernek,
Nem is mernek rólad beszélni.
Vers lett belőled__
(Csöndes kiáltvány)
Látod az öngyilkos éjszakát?
S a szék kirúgja alólad magát.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
