Az utolsó lány

Gutási Éva: Az utolsó lány

Egyre a lányokat leste,
Tavaszt termő fák alatt,
Nem jött rá, hogy ő eközben
Száradó kóró maradt.

Egyszer-kétszer érintette,
Bársony-sima arcukat,
Ám ilyenkor arra ébredt,
Ábrándján a szél mulat.

Így eltűnt volna az élet,
Hogy mit egykor megkapott,
Képzelgések tárgyává lett,
S az is fakult, megkopott?!

Nem válaszolt, hosszan nézte
A habkönnyű testeket,
Hogy tűnnek a messzeségbe…
Pirkadatból este lett.

Miközben lehunyta szemét,
Kívánságot suttogott.
Adj nekem egy női testet!
S álma elragadta ott.

Ám miközben a rút vénség
Szerelmekről álmodott,
Egy szép lányka jött, a halál,
S vele együtt távozott.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.