Emlékszem kettest kaptam matekból
és a folyosón elgáncsolt Bencze Zsolti.
S én a mozaik mintás kövön feküdve
kezdtem elöször zsugorodni,
lettem egészen parányi
teljesen apró
semmi kis vacak.
Majd később este is
/ már otthon/
Anyám fekete zsebkendője alatt
szerettem volna semmivé válni
egy pillanatra,
egy napra,
vagy örökre…
Dőlt betűid között
szeptember tizenötödike.
