Hölgy, arcképpel
Igen, ez Ön. Nézze magát!
Micsoda svung! És ez a zavart kalap!
Szinte hallom a masnit szíve alatt,
ahogy tegezi a halált!
Szó se róla, Ön eddig jó.
Aztán látja? Mivé merevedik ott!
Az a zord stílmaszk az arcára fagyott,
és fagy tőle minden trikó.
No és emitt! Elfelejti
az ember nagyszerű várakozását!
Megérdemelték volna zokogását,
ha már képtelen nevetni.
Nos, egyetért? Mit tehetünk?
Ez így, bájos Hölgyem, mégse maradhat!
Fogja már be, szerencsétlen.
Nézze. Meg kell maradnom egy szint alatt.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
