Elsõ jel
E nyugtalan kavargó zúzmarába
A testtelen tavasz lágy hangja száll
Halk énekével hajnalára vágyva
Talányos égből újabb jelre vár.
A hópehely elindult már felé le
A naplementi borvörösből végre
Virágként hull a néma fák alatt
Oly gyorsan mint a nem várt pillanat.
Kering a szín, s a hófehérre cseppen
ezer se lenne szebb, se zengne szebben
amint a kőre koccan, felragyog
S az új tavasz e kővel is nagyobb.
Győr-Csorna, 2006.07.22
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
