0:24
Le kéne már feküdnöm.
Hogy le legyek feküdve.
Néha már igazán le-
feküdnék örökre.
De holnap reggel kelni kell.
Dolgozni kell menni.
Kell, kell, kell - na ezt a szót ma
többet nem mondom ki!
Talán csak a nikotin és
egyéb méreganyag
fárasztja így el estére az agyat.
Vagy a kevés mozgás miatt
vagyok ily deprimált.
Így éjfél után az ember
már elengedheti magát.
Mindennap táplálkozom,
iszok mindenfélét.
Mindennap elmegyek
és megnézem a szélét
pillanatnyi életteremnek,
s figyelem, azon túl
hogy terem meg
a szeretet,
a türelem.
El kéne már utaznom.
Hogy el legyek utazva.
(Mikor s hogy lett minden
ennyire elbaszva?)
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Kötetben: Reményrõl fantáziál (, 2006)
