Nihil
Már megint, épp mint azelőtt,
Csak sodródom és ölöm az időt.
Nem nézek saját szemembe,
Félek, hogy halálba vezetne.
Nem merek már verset írni se,
Mindegyik egy fájó gyászmise,
Mert ilyenkor mindig rádöbbenek:
Nem tudom, hogy miért létezek.
Nem érzem, hogy bárhol kellenék,
Kinek kell ez a kis rohadék?
Itt vagyok hát létszámon felül,
S dalomba a halálé vegyül.
Sly
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
