ÕSZ

Ősz van,
a lánynak vége.
Mintha tudták volna,
nem úszhatják meg élve:
a fáknak is vége.

Fű le, varjak föl,
a hold tört,
s a nap se kerek,
az utcán üvölt
valaki gyerek,
fázik,
az egész szája
nyálban ázik.
Nyel-nyal, nyál-nyel
a lánnyal
egy fiú a padon,
dorombol, hűs alkalom,
útban a csipke, útban a fodor,
a résen át hideget sodor
a szél.

Ott állok,
ahol a lány pontot tett.
Ha nem is mindig:
néha visszamegyek,
hátha még gyötör,
rámköhög és elsöpör,
mint akinek lennie is kár,
mint akinek a baj nem árt.

Ősz van.
Fű le, varjak föl.
A fáknak vége.
Mintha tudták volna:
nem úszhatják meg élve.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.