Tûzrõl pattant

Azon eszmélek, gondolkozom, itt, ott, amott,
szikráznak, sercennek, gyufa-gerenda testük
elszenesedve görbül csenevészre soványodik,
elfogy, derekuk hajszál-vékonyra emészti a tűz,
vagy mumifikálja az ár, az özön, a víz örökkévaló
körébe (ki) szédült, örvénylő tenger-sok hordalék,
vagy édes nyál mézga amint csip-csuprában
anyamód, öröklét-örökítő anyagával folyja körül,
hogy minek is lélegzik, libben, vonja magára
figyelmem, amivel épp őt itt öltöztettem, lám
könnyű lepel, nem is érzi tehernek, nem is érez,
csak van, odaadja magát, cédája a pillanatokra
levésnek, leleplezett töredék volta, könnyűsége
a bű, a kőbe dagadt viselősi madonnák barbája
előtt, a semmiség diadala Mózes kőtáblái fölött,
öntörvényű feslés a megunt térideg hálóján.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.