Szabó Katalin : Számvetés

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2840 szerző 37771 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Jónás Tamás
  AMI-IMA
Új maradandokkok

Köves István: A VILÁGBÉKE UTOLSÓ NAPFÉNYES DÉLELŐTTJÉN
Hepp Béla: Szóköztes
Tóth János Janus: átfutott
Bánfai Zsolt: Várakozás
Gyurcsi - Zalán György: szabadvers az állati példaképekről
Albert Zsolt: Sirály számoló
Köves István: TISZTAVATÁS
Zsolt Szakállas: NEM GYŐZÖM
Szakállas Zsolt: A HAMUVAL NE VERSENYEZZ szürrealista kispróza
Albert Zsolt: Észak felé
FRISS FÓRUMOK

Kiss-Teleki Rita 12 órája
Farkas György 16 órája
Gyurcsi - Zalán György 1 napja
Busznyák Imre 1 napja
Bánfai Zsolt 1 napja
Szakállas Zsolt 2 napja
Czékmány Sándor 3 napja
DOKK_FAQ 3 napja
Szilasi Katalin 4 napja
Bátai Tibor 4 napja
Tóth Gabriella 4 napja
Szilvási István 4 napja
Köves István 4 napja
Kosztolányi Mária 6 napja
Franczen Bea 6 napja
Nagyító 9 napja
Nagy Zsuzsanna 9 napja
Karaffa Gyula 9 napja
Gyors & Gyilkos 10 napja
Albert Zsolt 10 napja
FRISS NAPLÓK

 Hetedíziglen 7 órája
Minimal Planet 12 órája
ELKÉPZELHETŐ 21 órája
mix 1 napja
az univerzum szélén 1 napja
nélküled 1 napja
Ötvös Németh Edit naplója 2 napja
történések 2 napja
Játék backstage 3 napja
Zúzmara 4 napja
Bátai Tibor alkotói naplója 5 napja
POÉZIS 6 napja
fejlakók... 7 napja
Bara 7 napja
törmelék 9 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Szabó Katalin
Számvetés

Hátamon húzom az örökös éjt
Jeges forrósága nyakamra sújt
A hajnalban keresem a felkelő reményt
Mézes, csalfa játék, csak ígér a múlt
Léptem a holnapra visz, átszeli az ébredő fényt
Huhogó bagolyénemnek a hajnallal bealkonyult.

A dac bágyadtan kapar a nyaki artérián
Lehunyom reggelem , fáradt a gondolat
csillagtalan csillogás az égi galérián
Jéggé fagyva, remegve olvadok
álomtalan álomba, -csak a zuhanás maradt-
vacogva félve a holnapot
nincs felkelő nap, csak éjre vicsorító új vallató fény
ha felébredtél, nincs már csendes éji remény

Tegnap még bíztam a mában
Csak loholok álmaim nyomában
Egy pohár tiszta víz, annyi sincs
a savas, maró gúny táborában
Maszatos ujjak ragadták előlem
Szomjuzom. Forrásom az őszinte gondolat
Riadt, konok gyermeket csináltok belőlem
De én legalább megpróbáltam. Csak ez maradt.

Nevetséges cirkusz már minden
Akrobaták, porondmesterek, bohócok,
Illuzionistak, csak már néző nincsen.
a gondolatok szemétrevaló koloncok,
s csak nézem, állok egyedül,
a kezembe nyomott kukoricával
vállamon az apró retikül
megtömve a megmaradt igaz világgal.

Az irodában az üvegablak mögül
rezignált szemek,
benne üres tekintetek
s alatta a száj monoton
közli könyörtelenül
Egy csupasz akta lettem,
A rendszer rendezett
Csak villogok mint kurzor,
mikor bitekké felezett
egy számítógép monitoron.

S már könnyem törne, de nem
A rendszeristennel szemben
nincs bennem alázat.
A sok kábult bábnak, de nem nekem!
De nincs irgalom.
Rab vagy te is, csitítsd a lázad!
Felettünk a globál birodalom.
Ne háborodj meg ember!
Köss sátáni üzletet
az embertelen villogó jelennel.

Hát újra itt az éj, s álmom nem felel
Csatát vívok nap, mint nap
összekötözött, vérző kezekkel
Az estből lüktető dél, mi nekem virrad,
szaggat törvényt felettem. Vértelen erekkel
táplálja elméjét a jelen
s cseppenként gyűjtve maszatos pohárba
a tiszta forrást. Ez maradt nekem,
s csak vetem magam tovább éltem fújtó porába

Még gyerekként mértem magam a végtelennel.
éreztem a ropogós tisztát, a való üdét
Őszíntén ébredve frissen az akkori jelennel
nem kerestem senki érdemét.
Nem márványerezet hálózta hidegen...
Vérpiros boldogsággal osztoztam az éggel
a felémnyújtott emberi szíveken.
Egynek gondoltam magam a tiszta mindenséggel.

Éreztem már gyermekem terhét
szívem alatt. S van-e tisztább annál?
Láttam szemében benne az öröklét,
s titokzatosabb a halálnál,
az örök szent igéret:
Értelme a hiábavaló létnek.
Álmaim, reményeim elvesztve
önmagam újjéledve születtem
mindenem gyermekeimbe feledve,
minden percben, mikor jelenükben fürödtem.

A reményvesztett nem én vagyok
Húzom magam át az életen
Arculcsapásként vágnak rám a holnapok,
de igazgyöngyöket adott az ég nekem
A világ keresi, védi, biztosítja magát
falakkal, aktákkal, belédültetett műanyaglapokkal
Csak keresi mindenben törvénye igazát,
de gyermekeimnek tartozik majd elszámolni
az ügyirattá degradált holnapokkal.

S én akkor már egy nagy birtokon:
Köröttem lovak, kutyák, s unokák
Elásva mélyre, az örök feledésbe
csak táncolok majd a koszos tegnapon.
A napfelkeltét frissen fejt tejjel várom,
s szénaillatú széllel érkezik a reggel.
Visszatér majd minden meg nem álmodott álmom,
hogy dolgavégzetten száljak majd el a fehér felegekkel






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.



Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2021-03-14 07:31 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
2019-11-21 14:36 nélküled
2019-11-01 10:46 Francesco de Orellana
2019-10-28 10:21 Kosztolányi Mária
2019-10-07 16:11 paricska
2018-12-07 20:19 u.a.
2018-12-07 14:21 szép
2018-11-14 11:19 Bara
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2021-07-26 03:14       ÚJ bírálandokk-VERS: Köves István VIRÁGÉNEK
2021-07-26 00:16       ÚJ bírálandokk-VERS: Gyurcsi - Zalán György map error
2021-07-26 00:00       ÚJ bírálandokk-VERS: Bátai Tibor hozsánna
2021-07-25 21:48   Napló: Hetedíziglen
2021-07-25 17:54   új fórumbejegyzés: Kiss-Teleki Rita
2021-07-25 17:35   Napló: Minimal Planet
2021-07-25 16:19   Napló: Minimal Planet
2021-07-25 14:36   Új fórumbejegyzés: Kiss-Teleki Rita
2021-07-25 14:36   Új fórumbejegyzés: Kiss-Teleki Rita
2021-07-25 14:36   Új fórumbejegyzés: Kiss-Teleki Rita