Szabó Katalin : Számvetés

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2841 szerző 38997 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK


 
Új maradandokkok

Ligeti Éva: Széttolt világban
Pálóczi Antal: Archaikus torzó
Pálóczi Antal: Rorschach teszt
Pálóczi Antal: Negyven napos
Duma György: Rosszkedvem üres
Duma György: Másodpercesek 2.
Duma György: Vérfoltos pillanat
Duma György: A semmi peremén
Vasi Ferenc Zoltán: Gyászidőben
Vasi Ferenc Zoltán: Álomelőttes
FRISS FÓRUMOK

Duma György 12 órája
Tamási József 15 órája
Gyors & Gyilkos 15 órája
Vezsenyi Ildikó 1 napja
Kosztolányi Mária 1 napja
Szakállas Zsolt 1 napja
Karaffa Gyula 1 napja
Ocsovai Ferenc 1 napja
Ötvös Németh Edit 1 napja
Egry Artúr 2 napja
Tímea Lantos 3 napja
Gyurcsi - Zalán György 3 napja
Vasi Ferenc Zoltán 3 napja
Tóth János Janus 4 napja
DOKK_FAQ 5 napja
Pálóczi Antal 6 napja
Mórotz Krisztina 7 napja
Nagyító 7 napja
Szilasi Katalin 8 napja
Geréb János 12 napja
FRISS NAPLÓK

 Bátai Tibor 7 órája
Gyurcsi 12 órája
A vádlottak padján 21 órája
Baltazar 1 napja
Janus naplója 1 napja
négysorosok 1 napja
Párbeszéd a DOKK jövőjéről 3 napja
PÁLÓCZI: BRÜSSZELI CSIPKE 3 napja
Zúzmara 3 napja
PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN II. 4 napja
nélküled 4 napja
Nyakas 4 napja
ELKÉPZELHETŐ 5 napja
Hetedíziglen 6 napja
PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN 6 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Szabó Katalin
Számvetés

Hátamon húzom az örökös éjt
Jeges forrósága nyakamra sújt
A hajnalban keresem a felkelő reményt
Mézes, csalfa játék, csak ígér a múlt
Léptem a holnapra visz, átszeli az ébredő fényt
Huhogó bagolyénemnek a hajnallal bealkonyult.

A dac bágyadtan kapar a nyaki artérián
Lehunyom reggelem , fáradt a gondolat
csillagtalan csillogás az égi galérián
Jéggé fagyva, remegve olvadok
álomtalan álomba, -csak a zuhanás maradt-
vacogva félve a holnapot
nincs felkelő nap, csak éjre vicsorító új vallató fény
ha felébredtél, nincs már csendes éji remény

Tegnap még bíztam a mában
Csak loholok álmaim nyomában
Egy pohár tiszta víz, annyi sincs
a savas, maró gúny táborában
Maszatos ujjak ragadták előlem
Szomjuzom. Forrásom az őszinte gondolat
Riadt, konok gyermeket csináltok belőlem
De én legalább megpróbáltam. Csak ez maradt.

Nevetséges cirkusz már minden
Akrobaták, porondmesterek, bohócok,
Illuzionistak, csak már néző nincsen.
a gondolatok szemétrevaló koloncok,
s csak nézem, állok egyedül,
a kezembe nyomott kukoricával
vállamon az apró retikül
megtömve a megmaradt igaz világgal.

Az irodában az üvegablak mögül
rezignált szemek,
benne üres tekintetek
s alatta a száj monoton
közli könyörtelenül
Egy csupasz akta lettem,
A rendszer rendezett
Csak villogok mint kurzor,
mikor bitekké felezett
egy számítógép monitoron.

S már könnyem törne, de nem
A rendszeristennel szemben
nincs bennem alázat.
A sok kábult bábnak, de nem nekem!
De nincs irgalom.
Rab vagy te is, csitítsd a lázad!
Felettünk a globál birodalom.
Ne háborodj meg ember!
Köss sátáni üzletet
az embertelen villogó jelennel.

Hát újra itt az éj, s álmom nem felel
Csatát vívok nap, mint nap
összekötözött, vérző kezekkel
Az estből lüktető dél, mi nekem virrad,
szaggat törvényt felettem. Vértelen erekkel
táplálja elméjét a jelen
s cseppenként gyűjtve maszatos pohárba
a tiszta forrást. Ez maradt nekem,
s csak vetem magam tovább éltem fújtó porába

Még gyerekként mértem magam a végtelennel.
éreztem a ropogós tisztát, a való üdét
Őszíntén ébredve frissen az akkori jelennel
nem kerestem senki érdemét.
Nem márványerezet hálózta hidegen...
Vérpiros boldogsággal osztoztam az éggel
a felémnyújtott emberi szíveken.
Egynek gondoltam magam a tiszta mindenséggel.

Éreztem már gyermekem terhét
szívem alatt. S van-e tisztább annál?
Láttam szemében benne az öröklét,
s titokzatosabb a halálnál,
az örök szent igéret:
Értelme a hiábavaló létnek.
Álmaim, reményeim elvesztve
önmagam újjéledve születtem
mindenem gyermekeimbe feledve,
minden percben, mikor jelenükben fürödtem.

A reményvesztett nem én vagyok
Húzom magam át az életen
Arculcsapásként vágnak rám a holnapok,
de igazgyöngyöket adott az ég nekem
A világ keresi, védi, biztosítja magát
falakkal, aktákkal, belédültetett műanyaglapokkal
Csak keresi mindenben törvénye igazát,
de gyermekeimnek tartozik majd elszámolni
az ügyirattá degradált holnapokkal.

S én akkor már egy nagy birtokon:
Köröttem lovak, kutyák, s unokák
Elásva mélyre, az örök feledésbe
csak táncolok majd a koszos tegnapon.
A napfelkeltét frissen fejt tejjel várom,
s szénaillatú széllel érkezik a reggel.
Visszatér majd minden meg nem álmodott álmom,
hogy dolgavégzetten száljak majd el a fehér felegekkel






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.



Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2024-05-30 08:23 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
2019-11-21 14:36 nélküled
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2025-04-03 00:25   Napló: Bátai Tibor
2025-04-02 22:19       ÚJ bírálandokk-VERS: Tóth János Janus Fűszál csöppnyi éle (Reflexvers J.A.)
2025-04-02 19:26   Napló: Gyurcsi
2025-04-02 19:24   új fórumbejegyzés: Duma György
2025-04-02 16:51   új fórumbejegyzés: Duma György
2025-04-02 16:36   új fórumbejegyzés: Tamási József
2025-04-02 16:30   új fórumbejegyzés: Új Gyors és Gyilkos
2025-04-02 10:21   új fórumbejegyzés: Új Gyors és Gyilkos
2025-04-02 10:15   Napló: A vádlottak padján
2025-04-02 08:27       ÚJ bírálandokk-VERS: Vasi Ferenc Zoltán Húsvét természetélménye