Ember


Fénylik a sötét,
ragyognak a keresztek,
ragyognak a testek,
belesápad a pazar ég.
Légben suhan a lélek s fázón összeremeg,
száll a széllel, de félúton elhal céltalan...
Ez nem az a világ, ami arra várna,
hogy csak úgy megváltsák;
kevés itt a hit,
sok az ima, a dal,
de csak, mint a támasztalan fal,
mely minden szélnek megremeg,
hiába érnek össze a kezek...
Isten tudja jól,
hogy ez a világ retteg, egy újabb Megváltótól!
Itt még a keresztet sem ácsolnák meg,
itt már nincsenek hozzáértő kezek,
itt nem lennének tanítványok,
itt csak mesterek vannak
és mester-helyettesek,
akik percek alatt kioktatnák az Istent,
itt csak pénz van és nyomorúság,
az anyák gyermeküket megfojtják,
hisz mostanság ez itt a sikk.
Hát ne próbálkozz, Isten,
hidd el, cudar világ ez itt lenn;
farkas farkassal szemben, támadásra készen,
minden hiába, a falka széthullott régen.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.