Gépmadártan

Mindenki igyekszik.
fölfelé, hol túl sötét van.
Gépmadárban, gépmadárban...
Testközelben hasad ketté
egy légtér s ezer atommag,
ahogy te is átadod magad
hitetlen valódnak.
Átüreslik az ég
legtisztább ében
feketeségében a sok
sorbarakott gépablakon át.
Kívánj jó éjszakát,
utolsót dobban a város
a késszárnyak alatt,
az ember mindent meghaladt.
Könyörög még a tér
Egy percnyi maradásér',
de a hang túl lassú
a bűnbocsánathoz...
Mindenki igyekszik,
de csak én sajnálom,
hogy ennyi anyag adatott,
s túl sok az egy személyre
szabott; mégis kicsi már
a bolygó.

Keringő, bolyongó...





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: -, -
Kötetben: - (-, -)
Kiadó: -