Nemzet születik

        Csodák kékje, felhők messzesége,
        eged aranylón éltető éke,
        ragyog kelettől nyugatig  fénye,
        mint örök rivalda való ténye,
        lepereg az élet sodró képe,
        születik az ember, földed népe.

        Fogan fiad Altáj messzeségben,
        Ural vad szele kap mív bölcsőjébe,
        jaj, de kell, hogy őse óvja, védje,
        hisz ő lesz nemzete büszkesége,
        fagytól, éhtől népét létbe mentve,
        születik az ember nagy tettekre.

        Ádáz küzdelmek, századok röppennek,
        frigyek köttetnek, hordát nemzenek,
        legyőzve a rút rémet teremt célt,
        kovácsolva hozzá méltó erenyt,
        hogy mutassa lényegét, mi végre
        születik az ember,   teremtésre.

        Dobok dobbannak, tülkök harsannak,
        hírdetik  vége a barbár korszaknak,
        kordába szorítva életösztönét,
        a sors nyila megleli édenét,
        hogy legyen szép hona jó törzsének,
        születik az ember , magyar népnek.

        Kéklő folyó mentén csatát nyerve,
        dicső csapat érkezik meglelve,
        nagy hegyek karéján kies földjét,
        hét fővezér adja szavát, vérét,
        pecsételve örökre egységét,
        születik az ember nemzetéért.

        Hit áhitatta járja át testét,
        vállára veszi nehéz keresztjét,
        a birodalom dicsőségére,
        szent korona kerül a fejére,
        hogy övezze a tisztelet fénye,
        születik az ember,  emberségre.

        Hull bölcs szava ország fövenyére,
        telt ezer év és a mag beérve,
        létnek vihara hiába tépte,
        nemes gyümölcse világnak étke,
        táplálja szellemét és nincs vétke,
        születik az ember békességre.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: Társadalmi és iskolai ünnepek (Békéscsaba, 2002)
Kiadó: ITEM Kiadó