Gramofon

Nem mondja ki.
Az égen átcsörtető csikófelhők
lelógó zabláit sem kapja el,
de szalad árnyékuk után.
Egy különös koreográfia szerint
elemelkedik a földtől.
Látja a vihar nyomait.
A nagy nyolcas alakzatban
földön fekvő gabonát.
S mint aki ezután,
vagy öröktől fogva súlytalan,
átlebeg a medréből
kilépni készülő patak felett.
Fatörzsbe nyúl.
Bekapcsolja az évgyűrűk
izzószálait. Érintésétől
a fel- felvillanó körök között
vakon forogni kezd a kétujjnyi sáv,
s ő hallgatja ezt a kábel nélküli gramofont.
Ahogy az encián éjben a fa
a legszárazabb évszak
hosszú dallamát lejátssza
újra és megint.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.