CSODA
Csak simogass, nagy és erős leszek ujjaid percétől,
meglopott idő kamatozik tekinteted fényétől.
Szikrát vet dúdolva átnyújtott lelkednek izzó parazsa,
s rád kacag, csodákra nyíló szemek emberi mosolya.
Így méhedtől távol és mégis oly közel, tágul értelem,
mi száguldva ég és föld között universumot terem.
Az évmilliókon át kutatott lényeget meglelelm,
te szeretsz, ő szeret és én szeretem Teremtő Istenem.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Publikálva: -, -
Kötetben: (-, -)
Kiadó: -
