Fémesen csattan a búcsú,
ahogy a tűzkőről lángrakap
és mélyre ér. Csak egy slukk
és eltűnik, az arca már nem
hófehér, se nem kerek, csak
egy halvány kép mellbecsap.
A szorítás úgy jön, mint megy
ő és rosszul dönteni könnyebb.
Nincs kérdés, csak előre-lépés
lépés után mint eddig is megtett
változatai az életnek és mindig
csak egy. Vissza nem megy.
