Szabad vagy!

nem kötlek magamhoz, eltűntek a láncok
hazudok én neked, könnyebb lesz így utad
röppenjünk fel újra, járjunk ősi táncot
magasból szemünk is békés képet mutat

nyoma se látszik ma fentről forgószélnek
bársony a légáram feszült szárnyak alatt
búskomoran szól a felcsendülő ének
visszafogott mégis, hisz emléked maradt

szárnyalj hát szabadon, hívnak új vidékek
más patak csitítja rég kínzó szomjadat
jönnek új illatok, lágyan körülérnek
ringva, megidézve szétfoszlott álmokat





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.