József Attila sírjára

Meghalt rég a Költő
elmúlt több emberöltő
de utódja nem
csak utánzója akadt
visszatértél oda
honnan jöttél
a költészet végtelen univerzumába
te voltál a csoda
itt sokat szenvedtél
de szenvedésed nem volt hiába
mindenki emlékszik rád
szent hellyé vált fejfád
műveidben még ma is élsz
egy sorod soha el nem enyész
bár folytathatná valaki
mit elkezdtél annak idején
de sajnos sötét felhők
vannak csak a költészet egén
de te átlátsz rajtuk
s tán lenézel odaföntről
mi pedig feltekintünk terád
reménykedve e kiüresedett Földről...

                                2006. 01. 18.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.