Bodzafa illata száll a szélben

Bodzafa illata száll a szélben  errefelé, megszűrődik, áthullámzik
Rajtam, mosolyillatban, ikermagamban fulladozva bőrig ázik
A tollas macskaláng. Beburkoltan, átívelően, megújhódva,
megszellemítve sustor ízben vörös iszapot tántorog a hó.
Megszépült a szívárványba tévedt dajka, megteremtődik
a tolongó fájdalom, a mégis fényes lárvaság,
az elmúló igazság, a földhöz húzó tarka mámor,
a piros kötéllel másik világba összekötve,
mint fátyol, hajnalban csendben tündökölve,
Csomagol a szarka, holdra száll a magzat,
Mennyiségi vécéadás, lomha palackbazárt áhítat,
fülsüketítő fejfájás, zengő pult, szénnek a
Pakura. Mosoly, malacvisító humor,
Párává szivárog az idült ambivalens.
Ékes megvetésül izzó húgyborotva, mokkaszínű lábspré
Vakart maradék  por megízlelő, meg nevető,
Neveletlen hemperedés.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.