PRO PROVOCATIO
Alulírott, fogantam fagyöngy alatt,
jelenlegi lakhelyem kedvesem egyszerű képzelete;
ott élek, ahonnan igazán csak a naplementét látni,
ahol valami furcsa módon mindenki mindig részeg,
és ott élek, ahol a meztelen éjszakát is félni kell;
és korántsem panaszképp, de alulírott, fogantam
fagyöngy alatt, jelentem tisztelettel: fázom.
Azt képzelem, hogy betakarsz és mellém fekszel,
s mert jó hazug vagyok, egy szemhunyásra elhiszem;
s mert úgy akarom, egy pillanatra orromba oson illatod;
végigsimítom párnám-arcod, s a füledbe súgok valamit.
Kora reggel kávé s cigarettefilter
csúfolja csókjaid felsejlő emlékét.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
