Daphné

Hidegek az estek
Hidegek az éjek
Te se melegíts meg
Én csak annyit kérek

Ha követsz, megállok
Babérfává válok
Míg világ a világ
Férfit meg nem szánok

*

Nem látod remegek mért üldözöl akkor A vágyad
terhes a szépségem nem szántam férfiszemeknek
Erdők mélye ölén hol a vad fut ott vagyok otthon
Háznak tűzhelye nem vonz akkor sem ha tüzét szép
Istennek keze őrzi a járatlan vizi berkek
lombos fái a tisztás napfényes puha csöndje
kell én nem vágyom szerelemre ne járj a nyomomba
menj vidd másnak a lantod fürtös szép fejedet nem
vágyom ölelni ne fuss hozzám ne zihálj a fülembe
nem leszek úgyse tiéd egy férfi se kap meg Az úton
rosszul hitted elértél lombom nőtt gyökerem haj-
tott törzsem már fának a törzse de szép levelemből
fonhatsz kárpótlásként illatozó koszorút –






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.