(csak szûnne már...)
csak szűnne már e világ recsegése!
- hogy mosolyognak édes hazugok -
tollam tépnék, és adnának cserébe
ezüstös színű, hamis csillagot.
csak szűnne már e fényesség a légben!
nevethessek, kacagjak szabadon.
ha átférnék én az égi résen -
hazudna újra lábam és karom.
csak ez a huzat ismeri a házat.
kintfeledt nyugágy, és a lámpa ég.
rendetlen a szolga, száján gyalázat,
csak ez a huzat ismeri a házat,
kertemben bakanccsal virágra lép.
hazugság itt, hazugság minden bánat.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Kötetben: Ha becsukom a szemem (, 2002)
Kiadó: Mezõ György
