Igazság



Ezernyi kérdés egész életünk
S minden nap egy-egy felelet
Cipeljük a fénybe kúszó égig
A vállunkra tett keresztet
S ritka kincs a vérben szült szó is
Halkan szól a csukott szájból
Mint a felismerés úgy zuhan ránk
Csillagként az éjszakából
Nem voltam próféta,lámpagyújtó
De a sötétség foglya sem
Gazság, s jajkiáltás nyitotta fel
Fénybe hunyorgó két szemem
Hogy megértsem, mit apám rámhagyott
Jussként, végső örökségül
Az Igazság elhallgatva: dúvad
Kimondva:hozzád szelídül
Hiába  fojtják el érckezekkel
S temetik el minden éjjel
Börtön, máglya, bitófa sem árthat
Nem fedhető szemfedéllel
Mint házaink öreg fája: zöldel
S úgy hajlik égről a földre
Hogy bennünk válik gyökértől-lombig
Minden sejtje ott termőre
S úgy bont lombot, mint ki népet vált meg
S pallost emel, ha kell érte
S úgy néz könny, -s véráztatta hadára
Mint újszülött gyermekére


         2000 03 27





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.