GUZSALYOS
piros csizsmám csupa rozsda
elmenek én guzsalyosba
az a bánata s a búja:
nem peneg a sarkantyúja
rozsda nélkül se penegne
földi sárba kék egekbe
nem hágdalhat: csupa ZSÁBA
az vetette árvaságra
sárgaságra az vetette
elment mindentől a kedve
hol a lányok és legények
hallgatják a nyenyerének
keserédes Siratóját
ölelgetik megapolják
egymás fiatal orcáit
szűvem-lelkem amit áhít
hölgypagonyban-és berekben
zöldemlők közt megferednem
guzsalyosban űcsörögnöm
nyálcsurrantó rögveströgtön
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
