Mesterszonett

Ez megint nem mesterszonett.
Ezek csupán rövid sorok,
S mit közte látsz, mind holt korok
tátiti tátá és szünet.

Tátiti tititá szünet.
Egyszer majdnem írtam egy jót
De az ellökött, mint árulót,
Így az se lett mesterszonett.

Ifjú úrfi, mint szavaló,
Által zengett  mesterszonett
A hölgy szájára találó:
TÁ titi tátá, nincs szünet.

Forró csókkal szakadt félbe
E páratlan mesterszonett.
Most nincs tátiti csak szünet.
Inkább a hölgyet cserélje!

Rebegte bár csukott szájjal
Tátiti tátá, sőt szünet,
S bár küzdött ajkán a lánnyal
Ez így mégse mesterszonett!

Gyorsan röpülnek az évek
Halom tátiti sok szünet.
Mégse röpült még felétek
Egy nyavalyás mesterszonett.

Régi, vérbeli tátitis.
Sok érzület, kevés szünet.
Egy dicső homo habilis
Által megírt mesterszonett.

Egy rímelő, egy altató
Egy lágy hangú mesterszonett
Minden vágyam csak ennyi ó
No meg tátiti. Most szünet.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.