Ámen

Apró, kicsiny csillagok vánszorognak szétszórtan
Talán egy kis kompassz mutatja nekik az utat
Amit mindig zsebreraknak, koldulva
Mindig zsebben marad

Égi tünemény, nincs gond csak remény, furcsa lebegés
És most is ilyen lebegés terül előttem szélyel, rajta, sutba az
egésszel
A régi kis falevelek sorban éneklik:
Gyerünk barátom, a porban nincs külön út, az egész csak lihegés

És mostan, a kis csillagok, s a nagyok mentőautót játszanak
A térben szirénáznak, egymást mobilon hívják
Nincs is másra idő, hiszen, nincs is
üzenet már
Hiszen van még üzenet, de a csillagok az mobil nélkül is tudják,

Mert azt üzenem, hogy nincs jégeső, nincs sáskavár
Elsőszülött, vagy más halál

Csak tűz van édesen lebegő, mert itt az érzések lépnek elő
Surranak, s a száj is mondja már, nincs idő itt csak a csillagos határ

A csillagoknak nincs is szájok, a csillagokban van szeretet, szeretik a
Napot
Mely övék lehet
S lehet a fénye, mindörökké
Amen.

1999.09.24





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.