Csak a lámpaoszlop mellett a szentjánosbogár...

Csak a lámpaoszlop mellett a szentjánosbogár
Csak a vasúti sín mellett a kicsiny ösvényke
Csak a víztározó mellett a tavacska
Csak a rádió mellett a madár hangja.

Lebújt a Hold a domb mögé
Felém integet mégis a sötétség
Rest fények, borult egek
Súgó szél, végetért utazás.

Madár szájamban költ, lábamhoz kutya pisil
Hasamon macska melegszik, hátamban méz odvik
Tűz pihen lábaimon, parázslik, szemem egyetlen billenés
Hajamon át az égbe sözkik a fáradság.

Hajamat az ég tartja, belegabalyodik, mint a többiek
Talpamon át vakond húzza fel a föld nyomorát
Botladozva nyújtózik minden körülöttem
Az elevenség bennem nyer visszhangot.

A dombok a tisztás, a fák rám kandikálnak
Az árnyékok neszei felettem cikáznak
Lopva, sietve, bátran megijedve
A föld szaga, szél illata nehezen pilled arcomra.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.