Horváth Magdi : Tüzes meditáció - avagy Lakástûz az ötödiken


 
2845 szerző 39304 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Dobos Krisztina
  Aki a kórházkertben lakott
Új maradandokkok

Tímea Lantos: Fehérsírás
Gyurcsi - Zalán György: Reménytelenül - parafrázis
Filip Tamás: Egy óvatlan pillanatban
Tímea Lantos: utcakép
Albert Zsolt: Hátha
Szőke Imre: Elárulom hát
Egry Artúr: kést tart a kéz (Csontváry Kosztka Tivadar: Almát hámozó öregasszony 1894)
Albert Zsolt: Hátha*
Szakállas Zsolt: Így tűntünk el...
Szakállas Zsolt: mátrix
FRISS FÓRUMOK

Gyors & Gyilkos 7 órája
Szilasi Katalin 7 órája
Bátai Tibor 8 órája
Nagyító 8 órája
Szőke Imre 9 órája
Filip Tamás 9 órája
DOKK_FAQ 20 órája
PéterBéla 20 órája
Pálóczi Antal 21 órája
Tímea Lantos 1 napja
Kosztolányi Mária 1 napja
Tóth Gabriella 2 napja
Ötvös Németh Edit 2 napja
Gyurcsi - Zalán György 2 napja
Bara Anna 3 napja
Tamási József 3 napja
Szakállas Zsolt 4 napja
Duma György 5 napja
Mórotz Krisztina 6 napja
Mátay Melinda 6 napja
FRISS NAPLÓK

 Bátai Tibor 5 órája
Janus naplója 7 órája
ELKÉPZELHETŐ 11 órája
Hetedíziglen 11 órája
az univerzum szélén 14 órája
útinapló 17 órája
A vádlottak padján 18 órája
PÁLÓCZI: BRÜSSZELI CSIPKE 21 órája
Zúzmara 1 napja
PIMP 2 napja
nélküled 2 napja
az utolsó alma 2 napja
Ötvös Németh Edit naplója 2 napja
Vezsenyi Ildikó Naplója 3 napja
Conquistadores 3 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Horváth Magdi
Tüzes meditáció - avagy Lakástûz az ötödiken



Amerikából nézve túl az Óperencián él egy család. Az anyát Rozikának hívják, s igyekszik jó feleség lenni, de hol buzgó igyekezetében, hol lustaságában, hol betegségében a földreszállt angyaloknak inkább csak paródiája. Minden bizonnyal a tűzoltókat is meglepné, mint a tűz újmódi csiholója…
A családfő mozigépész, s mint minden rendes átlagmagyar, aki nem a bankszakmából, nem a maffiától, de még csak nem is amerikai bácsikától szerzi szerény jövedelmét, szintén halálra dolgozza magát, éjfél után jár haza a munkahelyéről, akár ünnep van, akár nem. Kimerültségében étlen-szomjan zuhanna ágyba, ha felesége nem macerálná frissen főzött vacsorával.
No de macerálja, hiszen számára akkor van vacsoraidő, és akkor van ünnep, amikor a férj otthon van. Ráadásul az anyós is ráparancsolt Rozikára, hogy hizlalja meg ezt a szegény sovány fiút, akit ő 25 év alatt sem tudott meghizlalni. Mert ugye hogy néz az ki, hogy a családfőt elfújja a szél, bizonyára éhezteti a felség, aki bezzeg kövér, mint egy disznó – vélekedik az anyós.
Történt egyszer, hogy Rozika az emeletes panelház pici konyhájában, késő éjszakai órán, küszködve fáradtsággal, álmossággal, várta haza férjét, a hizlalandó mozigépészt. Először a vacsorát tette a gáztűzhelyre főni, eközben megfürdött, majd anyaszült meztelenül belehuppant egy fotelba egy agykontrollos meditációra. Néhány mély lélegzetet vett, s aléltan mondogatta a mantrákat, mígnem félúton a tudata kikapcsolt, s ő súlytalanul lebegett egy másik dimenzióban.
Pontban éjjel egykor – férje érkezésének idején – megszólalt a lakáscsengő! A hortyogva alvó nő hirtelen talpra szökkent, s jól beidegződött ösztönökkel, mint egy aktív részeg, úgy, ahogy volt: tök meztelenül odairamodott a bejárathoz…..
Az ajtóban álló fentebbi szomszéd bizonyára megszédült egy pillanatra, hát még ha a riadtan becsapódó ajtó is orrbanyomta! Ő mégis állt ott kívül rendületlenül, s hogy „Nincs-e lakástűz?” – azt tudakolta, mivel már mindenütt nagy füst van – mondta.
Az „égből pottyant” meztelen hájpacni először félnótás betolakodónak vélte a férfit, aztán kelletlenül, csipásan körülnézett, s azonnal fölébredt…
Lángokban állt a tűzhely, lángolt a fazék, szénné égett a vacsora! Percek múlva ismét megszólalt az iménti férfihang:
-Bocsánat, asszonyom, igazán nem akarnék tolakodni, de nincs maguknál lakástűz? Valóban?
-Ó, neem, nem, niincs….azazhogy….már eloltottam – válaszolt dadogva Rozika, s mint a kocsonya, egész testében remegett, tetőtől, talpig, kívül és belül, egyre jobban és jobban…..
Barátom, a mozigépész azóta a filmvásznon ott is rémeket lát, ahol nem kéne, a vetítőgépek monoton zajában azt mantrázza magában: Biztonság, Biztonság, Biztonság! Éjjel egykor hazafelé folyton izgul: vajon áll-e még a házuk, és időnként felveti magának a kérdést:
-Mért is nem a Karó Julit vettem feleségül; ő főzni sem tud, vacsoraidőben sminkel, tízkor lefekszik, hogy éjfélre hazaérjen….







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.



Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2025-06-02 18:30 Jók
2024-05-30 08:23 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2025-09-16 00:30   új fórumbejegyzés: Szilasi Katalin
2025-09-15 23:54   Napló: Bátai Tibor
2025-09-15 22:01   Napló: Janus naplója
2025-09-15 21:55   új fórumbejegyzés: Új Gyors és Gyilkos
2025-09-15 21:39   új fórumbejegyzés: Szilasi Katalin
2025-09-15 21:27   új fórumbejegyzés: Bátai Tibor
2025-09-15 21:04   NAGYÍTÓ /Burai Katalin:Pszichológiai nézőpont/
2025-09-15 21:02   új fórumbejegyzés: Bátai Tibor
2025-09-15 20:21   új fórumbejegyzés: Szőke Imre
2025-09-15 19:59   új fórumbejegyzés: Filip Tamás