Tüzes meditáció - avagy Lakástûz az ötödiken



Amerikából nézve túl az Óperencián él egy család. Az anyát Rozikának hívják, s igyekszik jó feleség lenni, de hol buzgó igyekezetében, hol lustaságában, hol betegségében a földreszállt angyaloknak inkább csak paródiája. Minden bizonnyal a tűzoltókat is meglepné, mint a tűz újmódi csiholója…
A családfő mozigépész, s mint minden rendes átlagmagyar, aki nem a bankszakmából, nem a maffiától, de még csak nem is amerikai bácsikától szerzi szerény jövedelmét, szintén halálra dolgozza magát, éjfél után jár haza a munkahelyéről, akár ünnep van, akár nem. Kimerültségében étlen-szomjan zuhanna ágyba, ha felesége nem macerálná frissen főzött vacsorával.
No de macerálja, hiszen számára akkor van vacsoraidő, és akkor van ünnep, amikor a férj otthon van. Ráadásul az anyós is ráparancsolt Rozikára, hogy hizlalja meg ezt a szegény sovány fiút, akit ő 25 év alatt sem tudott meghizlalni. Mert ugye hogy néz az ki, hogy a családfőt elfújja a szél, bizonyára éhezteti a felség, aki bezzeg kövér, mint egy disznó – vélekedik az anyós.
Történt egyszer, hogy Rozika az emeletes panelház pici konyhájában, késő éjszakai órán, küszködve fáradtsággal, álmossággal, várta haza férjét, a hizlalandó mozigépészt. Először a vacsorát tette a gáztűzhelyre főni, eközben megfürdött, majd anyaszült meztelenül belehuppant egy fotelba egy agykontrollos meditációra. Néhány mély lélegzetet vett, s aléltan mondogatta a mantrákat, mígnem félúton a tudata kikapcsolt, s ő súlytalanul lebegett egy másik dimenzióban.
Pontban éjjel egykor – férje érkezésének idején – megszólalt a lakáscsengő! A hortyogva alvó nő hirtelen talpra szökkent, s jól beidegződött ösztönökkel, mint egy aktív részeg, úgy, ahogy volt: tök meztelenül odairamodott a bejárathoz…..
Az ajtóban álló fentebbi szomszéd bizonyára megszédült egy pillanatra, hát még ha a riadtan becsapódó ajtó is orrbanyomta! Ő mégis állt ott kívül rendületlenül, s hogy „Nincs-e lakástűz?” – azt tudakolta, mivel már mindenütt nagy füst van – mondta.
Az „égből pottyant” meztelen hájpacni először félnótás betolakodónak vélte a férfit, aztán kelletlenül, csipásan körülnézett, s azonnal fölébredt…
Lángokban állt a tűzhely, lángolt a fazék, szénné égett a vacsora! Percek múlva ismét megszólalt az iménti férfihang:
-Bocsánat, asszonyom, igazán nem akarnék tolakodni, de nincs maguknál lakástűz? Valóban?
-Ó, neem, nem, niincs….azazhogy….már eloltottam – válaszolt dadogva Rozika, s mint a kocsonya, egész testében remegett, tetőtől, talpig, kívül és belül, egyre jobban és jobban…..
Barátom, a mozigépész azóta a filmvásznon ott is rémeket lát, ahol nem kéne, a vetítőgépek monoton zajában azt mantrázza magában: Biztonság, Biztonság, Biztonság! Éjjel egykor hazafelé folyton izgul: vajon áll-e még a házuk, és időnként felveti magának a kérdést:
-Mért is nem a Karó Julit vettem feleségül; ő főzni sem tud, vacsoraidőben sminkel, tízkor lefekszik, hogy éjfélre hazaérjen….







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.