Légüres térben,
súlytalanul.
Valami zene szól
hangtalanul.
A lelkem gondol egyet és átalakul,
csápként nyújtódzik előre, hanyagul.
Én közben női testeket képzelek
magam elé, a semmibe.
Megfogom őket:
Maradjunk inkább ennyibe!
- Mondom nekik,
ahogy a mellüket markolom.
Később unottan eltolom
magam elől a testeket.
Végtelenség, bazmeg!
- Kiáltom némán, s tettetem:
Jó érzés a semmi.
