Pipázók
Gyönyörûséges õsz van vihogó
tûit villantja a fény vénemberek
ülnek a padkán bökdösik botjukkal
a kavicsokat krákognak néha repedezõ
csizmáikon ütögetik ki a pipaagy
hamuját pipáznak az aggok a százszor
feloldozottak üldögélnek a beért
idõben csak néha rándul egyhangú
lábuk golyóütötte mozdulat csak
ritkán esik egy-két önkéntelenül
csendes szócska immár nehézkesen forog
fejük tekintetük is könnyen fárad tétován
matat az emlékek lajstromán a dohánybarna
ujjbegy könnyeivó mosolyuk szóródik
szerte lassúdan forrnak immár a lélek sebei
be könnyû füst szálldos gyöngypára szemükre
(1974)
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Publikálva: Kláris, 2004/5
