Estutó a cigánysoron
fohász reppen cafatokban a tánc süt sistereg
a süppedõ szélbe szimatolnak a cifra szekerek
álombéli lovak pillangók illatos madárkák fényei forronganak
csodatûzön barnul a boldogság
vérzik az ének mesék mámora bûvöli a reménységet
pipás vénasszonyok fogatlan mosolya roskad
az aszott arcokon izzadság vigyorog
keserû ínség szuronyai közt
parázsszító forgatag fakad
szól a nagyharang szomorán
elkerálták jó kabalám
csóró lettem lelkem-anyám
kacagások tünde kútjaitól gajdoló bokroktól
visszhangzik a virágtábor
szoknyák színes kavalkádja cseperész
szutykos szavak szotyognak
vadon nõtt hangoskodás
nyugtalan vérû indulat kereng
elvégzett lombok szigora bólogat
mélyfekete felhõzet dobol a döbbent ég alatt
felszakadozó tájakat hordoz a lehetséges idõ
megmutatkoznak az indulások
szabad ringató vándorlások buzognak elõ
a készülõ kékség megbokrosodott szemébõl
és utat lopnak maguk elé mert nincs visszatérés
a visszavonhatatlan múltba
amely õrzi õket s el alig engedi
dévla dévla de megvertél
jajaimba elkerteltél
tenger éjszakában
toprongyos sárputrik vigyáznak
fehérmadaras álmokat
(1974)
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Publikálva: Kláris, 2005/1
