Sötétség
Kezd besötétedni köröttem
Leáldozóban van a nap.
Fáradt évek mögöttem
vonszolják remegő tagjaikat.
Félig húnyt szempillám reszket :
rátelepült ólmos fáradtság
nyomja le a szemhéjat , a lelket:
aludni készülnek a fák...
Szürkülő színek ölelnek körbe
Alig látok már : fátyol borul
Bénán csügged le fejem s fölötte
már az eszméletvesztés az úr.
Kiürült testben kong a lélek
Ida - oda verődik céltalanul
Nincs már hely, hova hazaérhet
bensejében is csak a semmi lapul
Jő az Éjszaka, hangtalanul---
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
