A vadnyugati halál

A vadnyugaton éltem én,
Amerika kellős közepén.
Fekete cowboy kalapban,
Pisztoly oldalt a tokban.

Mustang lovammal
Jártam a puszta földet,
Udvaroltam minden
Gyönyörű hölgynek.

Nem voltam gonosz!
Nem voltam a rossz!
Tisztelt minden ember,
Mert ott segítettem ahol kell.

Persze voltak rossz napok,
Alkohol, nők, bankrablások.
Máshol történt, más időben,
De a bocsánatot már elnyertem.

Hívtak helyekre,
hogy segítsek,
Mentem munkára,
mindig készen állva.

Valamiből meg
kellett élni,
Egy kis hálapénzt,
Nem utasít el senki!

De egy nap aztán,
A bárban ültem kora délután.
Egy idegen ült le mellém,
A neve ki olt írva a mellén.

Egy whiskyt kért jéggel,
Engem nézet mindkét szemével.
Feszült volt a hangulat,
A többiek nem mozdultak!

Rápillantottam én is, és
Láttam, hogy ami
jönni fog az már
Nem kérdés!

Kimentünk az utcára,
Mindenki szeme láttára,
Fekete cowboy kalapban,
Pisztoly oldalt a tokban.

Szemtől szembe,
Egymástól húsz méterre.
Verejtékezett a homlokom,
Tudta mindenki, gyors a pisztolyom.

Sütött a nap,
Álltunk a porba,
vajon ki utazik
a másvilágra?

Elsültek a puskák,
A gyerekek fülüket befogták.
Szinte egyszerre történt,
De vajon ki kapta a töltényt?

Elöntött engem a hideg,
majd jött a forróság,
A szívem helyén,
Lyukas volt a kabát.

Hanyatt vágódtam, mint akár
A fa amelyiket kivágják.
Ő győztesen fölém hajolt,
Neki semmi baja nem volt!

A életem végén
még rám jött a sírás,
A gyilkosom neve:
Helyesírás!






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.