Naptalan káoszba fulladt álmom
Vádló arcodra riadtam
A monitoron
villogó
színes
kockák
miket este
emlékből kiraktam
Úgy néztél rám, mint aki rossz fát
tett a tűzre
betűzte szemed a koholmányt
és engem tanít hűségre?
Végre már nem
és tudom a te gépeden is
én nézlek téged szüntelen,
s te pironkodva fordulsz
hogy este párnádba sírd bánatod
mert látod aki oldaladon fekszik
az nem én vagyok
